A választások óta szinte teljes a konszenzus arról, hogy a Fidesz újabb minősített többségét a vidéki szavazóknak köszönheti. A körükben végzett sikeres mozgósítás legfontosabb okaként az ellenzéki politikusok és véleményformálók a migrációs kampány célba érésének, az ellenzék hiányos vidéki beágyazottságának és alacsony láthatóságának tulajdonítják. Ez utóbbi kapcsán gyakran hivatkozott körülmény a korlátozott médiapluralizmus, magyarán az, hogy a Fidesz vidéki szavazói csak a migránsokról hallanak, miközben elkerülik figyelmüket a korrupciós ügyek.
A Fidesz és a vidéki szavazók kapcsolata azonban korántsem új keletű. Az egyetlen szavazókörrel rendelkező településeken született listás eredmények ugyanis árnyalják a fent bemutatott általánosító véleményt. Választási ciklusokként 1800-2100 között mozog azon települések száma, ahol egyetlen szavazókör található. Ha az itt leadott szavazatokat vizsgáljuk meg, úgy képet kaphatunk a sokat említett kistelepülési szavazók politikai preferenciáiról. A vizsgálat során így 1990-től kezdve a legutóbbi választásig vettük sorra a pártlistákra leadott szavazatok arányát.
Az első ábrán azt láthatjuk, hogy mennyire felül-, illetve alulreprezentáltak az egyes pártok a kistelepüléseken. Választásoktól függően 10-11 százalék körül alakul a kistelepüléseken szavazók aránya az összes szavazóhoz képest. Az egyes oszlopok azt mutatják, hogy a pártok szavazótáborán belül ehhez az arányhoz képest mekkora az eltérés. Tehát minél nagyobb ez a szám, annál inkább felülreprezentált egy párt a kistelepüléseken. A negatív tartományban lévő eredmények pedig az adott párt alulreprezentáltságát mutatják. Talán nem meglepő, hogy az első választásokon az úgynevezett rétegpártok, így a kisgazdák és a kereszténydemokraták voltak felülreprezentálva a kistelepüléseken. A kisgazdák esetében ez így is volt az 1998-as választásokig, majd miután koalíciós partnere mellett végleg meggyengült az FKGP, 2002-től egyedül a Fidesz mutatott felülreprezentáltságot a kistelepüléseken, egészen a Jobbik 2010-es megjelenéséig.
Az, hogy egy párt gyengébb a kistelepüléseken, mint máshol, természetesen nem azt jelenti, hogy ne lennének szavazói a falvakban. A 2. ábrán a kistelepülési listás szavazatok pártok szerinti megoszlása látható. Bár már az 1990-es választásokon is jócskán alulreprezentált volt az SZDSZ a kistelepüléseken, mégis több mint 20 százalékos támogatottságra tett szert, alig 4 százalékkal lemaradva az első MDF-től. Az 1994-ben a falvakban is első helyen végző MSZP ekkor is alulreprezentált volt a kistelepüléseken, hiszen városokban, nagyközségekben még ennél is több szavazatot kapott. A 2. ábrán ugyanakkor az is jól látható, hogy a Fidesz nem csak felülreprezentált 2002 óta a kistelepüléseken, de azóta folyamatosan az abszolút többséget is megszerzi. A kistelepüléseken a Fideszre ráadásul 2010-ben arányában többen szavaztak, mint 2018-ban.
ahogy azt mindkét ábra mutatja. Kézenfekvő az a magyarázat, hogy ebben része lehet annak, hogy a 2006-os önkormányzati választás után elvesztette helyi infrastruktúráját az MSZP. A 2. ábra azt is szemlélteti, hogy ebbe az űrbe a Jobbik tudott bejutni, miközben korábban a MIÉP még kifejezetten városi pártnak számított. Az ábrákon az egyszerűség kedvéért a 2014-es MSZP-Együtt-DK-PM-MLP közös lista MSZP néven szerepel, ahogy a 2018-as MSZP-Párbeszéd is. Jól látszik, hogy a különböző felállások ellenére a baloldal kistelepülési térvesztése folyamatos.
A legfontosabb, ami az eredményekből leszűrhető, hogy
Ezeket a szavazóit ráadásul a jelenlegi kormánypárt ellenzékben is meg tudta tartani. 2018-ban jobb eredményt ért el a kistelepüléseken, amiben szerepe lehetett a migrációs propagandának és a közmunka által garantált egzisztenciális biztonságérzetnek. Fontos azonban kiemelni, hogy a Fidesz számára már korábbról ismert és elérhető választói csoportról van szó.
Mikecz Dániel
Kiemelt képünk: Facebook/Orbán Viktor
